A Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré/ Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré mantra transzcendentális hangvibrációjának éneklése a legnagyszerűbb módszer arra, hogy felébresszük transzcendentális tudatunkat. Élő lelkekként eredetileg mindannyian Krisna-tudatos lények vagyunk, ám mivel időtlen idők óta kapcsolatban állunk az anyaggal, tudatunkat beszennyezte az anyagi környezet, melyet májának, illúziónak neveznek. Májá azt jelenti: ami nincs. Mi ez az illúzió?

A Kali-szantarana Upanisadban az áll, hogy a harminckét szótagból és tizenhat szóból álló mahá-mantra – Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré – éneklése a modern idők vallásos gyakorlata. Egyszerű, élvezetes, bárhol, bárki végezheti és a vallás tökéletességét, az Isten iránti tiszta szeretetet kínálja fel gyakorlójának. Manah elmét jelent, a trájaté szó pedig annyit tesz: védelmet nyújtani.

Sríla Dzsíva Goszvámí azt tanítja, hogy az Úr szent nevét hangosan és sértések nélkül kell énekelnünk, ahogyan a Padma Purána javasolja. Az ember megtisztulhat minden bűntől, ha meghódol az Úrnak, megszabadulhat minden sértéstől, amelyet az Úr lótuszlábai ellen elkövetett, ha menedéket keres szent nevénél, ám ha az Úr szent nevének lábát sérti meg, menthetetlen. A Padma Purána tíz ilyen sértést említ.

(Részlet a Srímad Bhágavatam Hatodik énekéből)

Akik akár csak egyszer is teljesen átadták magukat Krisna lótuszlábának, és vonzódni kezdtek nevéhez, formájához, tulajdonságaihoz és kedvteléseihez, azok tökéletesen megszabadulnak minden bűnös visszahatástól, még akkor is, ha nem valósították meg Őt teljes mértékben, mert ezzel a vezeklés valódi folyamatát fogadták el. Az ilyen meghódolt lelkek még álmukban sem találkoznak Jamarádzsával és szolgáival, akiknél kötél van, hogy megkötözzék a bűnösöket. A művelt tudósok és szentek egy réges-régi történetet mesélnek el ezzel kapcsolatban. A történet elmondja az Úr Visnu és Jamarádzsa szolgáinak vitáját is. Hallgasd meg az esetet, amint elmesélem!